angelykati honlapja

Ha bánat éri lelked

S szíved sajogva ég,

Ne mond azt senkinek

Hisz úgy se értenék.

Ne lásson át lelkeden

Az írigy embertömeg,

Mosoly lebegjen ajkadon

Ha vérzik is a szíved.

-------------------------------

Ha galamb lehetnék elrepülnék Hozzád,

És megsúgnám Néked,

Hogy szeretlek Édes!

Szeress Te is szívem párja

Égő szeretettel,

Hisz éltem sorsa,

Csak Érted hervad el.

Szívem lett a templom,

Te vagy benne az óltár,

Most is ég az arcom,

Ahol megcsókoltál!

--------------------------------------

     Szerelem és a Boldogság

Szívemben, egy csendes halk muzsika szól,
A szerelemről és a boldogságról dalol.
Szerelemről, amit Irántad érzek,
Boldogságról, amiben Veled élek.

Két kis galamb vagyunk mi ketten,
Mindig azt lessük, a másik hová röppen.
S már szárnyalunk is a másik után,
Vigyázva, hogy el ne hagyjuk egymást.

Két kis szívből egy vagyunk mi ketten,
Együtt egymásért dobbanunk minden percben.
Hallgatjuk a szívünk halk dalát,
Szerelmes életünket, boldogan éljük át.
-----------------------------------------------------

       A gyönyör

      Ha rá nézek, úgy érzem vége,
      Ha elforditom a fejem, úgy érzem mégis kell.
      Miért gyötör e gondolat,
      Mitöl fájdalmam oly borzalmas.
      Miért fáj az aminek örülni kéne,
      Amitôl úgy borzongok és mégis kell.
      Fájdalom és gyönyör, a lelkem már összetört,
      Mégis vágyakozom, hogy a gyönyör újra rám tör.
      Bár fáj hogy fájdalommal vágyakozom,
      Miként gondolom hogy ujra megkapom?
      Mint vizen a levél csurdogálok én is,
      Az élet gyönyörében s fájdalmában végig.

----------------------------------------------------------------

        Egyszer s mindörökre

      Állok az út szélén, s szemembe csillog sok apró fény.    
      Fény amely e sötét éjszakában oly rejtelmes,
      Mely halál félelmet kellt énbennem.
      Az ördög szelleme kering körülöttem és felettem,
      Csábitva csalogatja, hogy lelkem neki adjam el.
      Ó Istenem, űzd ki belöllem e gonosz szellemet,
      S kérlek, ne engedj a kisértésnek.
      Fénysugarad mutassa útat mely Hozzád vezet,
      Hogy teljes hitben nyájadba megtérhessek.
      Imádkozom Atyám minden percben,
      Hogy bocsáss meg bűnös, s vétkes lelkemnek.
      Szabadíts meg a gonosztól, e káosz világból,
      Hisz úgy félek az elkárhozástól.
      Adj elég erôt, hogy akaratod szerint éljek,
      És nemet tudjak mondani minden bűnös tettnek.
      Hitem Hozzád oly erős, akaratom mégis gyenge,
      Segíts hát kérlek rajtam egyszer, s mindörökre.  
------------------------------------------------------------------------------

         Anyai vágy
     
      Mint folyó a tengerbe érve,
      Oly sok emlékkel érkezve,
      Vágyok rád Fiam szeretetben s hitben
      Mint anya ahogy várhatja gyerekét öleléssel.
      A galamb fióka elhagyva szüleit,
      Erre gondolva szívem fáj máris.
      Hisz mi végül is nem állatok vagyunk
      Miért nem lehet amit mi akarunk.
      Mert tudom más vágyad sincs,
      Édesanyád lágy keze simogatását érezni.
      S illuziókat szőve az életben futni,
      Valahol a reményeket közösre hozni.
      Ez hát mindkettönk vágya,
      Tegyünk hát valamit a megoldásra.

----------------------------------------------------------------------------

Gondolod, kerül életed útjába
        Egyetlen gátoló kő is hiába?
        Lehet otromba, lehet kicsike,
        Hidd el, ahol van, ott kell lennie.
        De nem azért, hogy visszatartson téged,
        Se, hogy lohassza kedved, merészséged.
        Jóságos kéz utadba azért tette,
        Hogy te megállj mellette,
        Nézd meg a követ, azután kezdj el
        Beszélni róla isteneddel.
        Öt kérdezd meg, milyen üzenetet
        Küld azzal az akadállyal neked.
        S ha lelked Istennel találkozott,
        Utadban minden kő áldást hozott.
         ****************************
        Szenvedésed!
        Isten-adta ruhád.
        Elöször sehogyan se illik rád.
        Ugy találod, hogy nagy neked.
        Belenőhetsz, ha békén viseled.

        S ha Isten ráteszi áldó kezét,
        Erőt arra is ád,
        Hogy úgy viseld végül a szenvedést,
        Mint drága ünneplőruhát.
          ****************************
        Semmi sem kívánok lenni,             Semmi sem kívánok lenni,
        Csak törött edény vagyok,            Ö vezessen egyedül.
        De ha hasznom tudja venni,           Eszközévé kíván tenni?
        Szent szavára hallgatok.             Engedek feltétlenül.
        Már üressé lettem, várva,            Bárhová vezessen engem,
        Mig olajjal tölt meg Ö,              Életem neki szentelem. 
        Hogy belölem élet árja,              És ha félre tenne engem,
        S hála törjön majd elô.              Azt is szívesen veszem.     
          *********************************************************
                 
        Vida Sándor:        Az égő mécs üzen

        Égő mécs vagyok: kis világító edény,
        Égi kéz töltöget új olajat belém.
        Égi tűz gyújtott meg, világítá vágyom:
        Égő szívvel hinteni szét világosságom.

        Hulljon reá fényem nyitott Bibliádra,
        És égi tűzemtől gyúljon szíved lángra.
        Világosságomat néha alá ne tedd:
        Ne rejsd el, add tovább másoknak fényemet!
        Hogy sokakat gyújtson lángra tiszta lángom,
        S minnél több szív boldog égő méccsé váljon!
          *********************************************************

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat