angelykati honlapja

Az újabb említés 1257-ban történt, amikor is az 1009-es oklevél szinte pontos másolta készült el, amiben Villa Fyle, Úrhida szomszédságában lévő település, a veszprémi püspökség birtoka. . Azt nem tudjuk pontosan meddig volt a falu a püspökség birtoka,

mely csak a török kiűzése után szerezte meg újra.

1281-ből adatunk van egy fülei Márton nevű poroszlóról, aki Sár szomszédosa.

1323-ban említik újra ismert forrásaink Fülét, amikor is a veszprémi püspökség és a fehérvári prépost rendezte konfliktusát egymással, és a fehérvári prépost megengedte, hogy falujából a szabadok a püspökség falujába költözzenek. Ez a momentum egyértelműen utal arra, hogy Füle néven ekkor (és már korábban is) két település létezett, Kisfüle és Nagyfüle.

1327-ben Fülei István nemes Tengerden kap földet.

1333-ban Nagyfülén is megtörtént a pápai tized összeírás, aminek következtében a veszprémi főesperes papja 55 kisdénárt fizetett pápai tizedként. Ekkor tehát már a faluban volt plébánia.

1340-ban egy, az országbíró által kiállított oklevél bizonyította, hogy Laczk fia István és Bokaji László fia István fia Tamás kiegyeztek a Kyspyle (Kisfüle) birtoklásáért folyó perben. Tehát az egyházon kívül másoknak is volt birtoka Fülén. (Nagyfülén ez kérdéses, de Kisfülén biztosan. Ezt támaszatja alá, hogy 1413-ban egy királyi parancs halasztott el egy a Kisfyle és Szentmárton birtokba iktatása körüli konfliktusból kialakult pert. 1368-ban a fehérvári keresztesek konventje I. Lajos királynak írt jelentést, amelyben jelenti, hogy a királyi parancsnak megfelelően megjárta a fehérvári káptalan Nagfyle birtokát, így tehát a veszprémi püspökség ekkor már nem vagy csak részben birtokolta Nagyfülét

Fehérvár 1543-ban török kézre kerül. Ebben az időben (1543-1549) készült település összeírásban Füle illetve Kisfüle is szerepel. Ez utóbbinak 12 portája, 7 szegény portája és 5 pusztája a fehérvári prépost birtokai, míg az előbbiben 32 portát 15 szegény portát és 10 pusztát illetve elhagyott portát szerepeltetnek a fehérvári káptalan birtokaként. A török jelenlét idején portái egy része a palotai illetve a veszprémi várnak volt a tartozéka.

Vályi összeírásában a XVIII. század végén Füle és Kisfüle is a veszprémi káptalan birtokai, míg az előbbi falu az utóbbi szabad puszta kategóriában. Füle földjei és lakosainak vagyonai középszerűek, másod osztálybéliek, míg Kisfüle termőföldje „jó termő” minősítést kapott . Ezeket az adatokat erősíti meg a "sárga adattár", kiegészítve Sándorka és Kölestelek adataival, melyek ezt követően, mint Füle részei minden helységnévtárban szerepelnek, míg a Kisfüle elnevezés eltűnik. Sándorka és Kölestelek státusza divertuculum, érdemes megjegyezni, hogy Kölesteleken egy ugyanolyan nevű vendégfogadó üzemelt. A település(ek)en az egyháznak még mindig jelentős befolyása van, hiszen Fülén 197, Kisfülén 14, Kölestelken pedig 3 lakos tartozik a székesfehérvári püspökség alá . A lexocon locourm sem szolgál több adattal csupán Füle pagus és Kisfüle preadium státuszát adja meg, illetve, hogy Fejér megyéhez tartoznak.

Az 1827-es állapotokat közlő Notitae szerint (mely már inkább hasonlít a későbbi helységnévtárakra, mint elődei) Fülét 1292-en lakják 149 házban. A lakosok közül 321 katolikus, 960 református és 11 zsidó. Kisfülénél azonban egyetlen lakost és házat sem tüntet fel.

Fényes Elek közel 25 évvel később született munkája szerint a faluban 314 katolikus 1125 református és 11 zsidó él. A falúhoz tartozó szántóföldek jó minőségűek, ezenkívül a falu azonban még rendelkezik szőlőheggyel, erdővel és kőbányával is. A falu földesura még mindig a veszprémi káptalan. 1850-ben a falunak 189 háza és 1045 fős lakossága van.

A falu ekkor Fejér vármegye Sármelléki járásnak a része (valószínűleg korábbi adatok alapján), mert a neoabszolutizmus idején a település Székesfehérvár alá volt beosztva és csak 1858-t követően hozták létre újra a járási beosztást. 1873-ban a falu már az alsó-bodajki járás része. 1877 decemberétől a székesfehérvári járás része.

A Fülén is áthaladó Budapest-Börgönd-Szabadbattyán-Taploca vasút vonalat 1898-ban nyitották meg, míg a postahivatal 1900. november 16-án kezdte meg működését

Népessége a XIX. század második felétől az ezredfordulóig 

A XIX. század második felétől viszonylag gyakran jelentek meg a Magyar Korona Országainak, illetve Népköztársaságnak, majd Köztársaságnak Helységnévtárai. Ezek közül az 1873-as, 1877-es, 1898-as, 1926-os, 1933-as, 1937-es, 1944-es, 1952-es, 1962-es, 1985-ös illetve a 2003-as alapján a falu utolsó 150 évének népessége a kövtekezőképpen alakult. A kiegyezést követő első adatokból kiderül, hogy a falu 1224 lakosa 195 házban lakott, ez átlagosan házanként kicsit több, mint hat lakót jelent. A falu területe 5137 kataszteri hold. Adóhivatal, törvényszék, járásbíróság Székesfehérváron, míg a legközelebbi posta Polgárdiban volt. Az 1877-es adatokban semmilyen változás nem található (ez azt valószínűsíti, hogy ugyanannak a felmérésnek az adataiból készültek). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy 1877 decemberében megváltozott a járás beosztás, de ez már nem szerepelhet az 1877-es helységnévtárban

1873-as, 1877-es, 1898-as, 1926-os, 1933-as, 1937-es, 1944-es, 1952-es, 1962-es, 1985-ös illetve a 2003-as alapján a falu utolsó 150 évének népessége a kövtekezőképpen alakult. A kiegyezést követő első adatokból kiderül, hogy a falu 1224 lakosa 195 házban lakott, ez átlagosan házanként kicsit több, mint hat lakót jelent. A falu területe 5137 kataszteri hold. Adóhivatal, törvényszék, járásbíróság Székesfehérváron, míg a legközelebbi posta Polgárdiban volt. Az 1877-es adatokban semmilyen változás nem található (ez azt valószínűsíti, hogy ugyanannak a felmérésnek az adataiból készültek). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy 1877 decemberében megváltozott a járás beosztás, de ez már nem szerepelhet az 1877-es helységnévtárban

20 évvel később 1898-ban a falunak már csak 1099 lakosa volt, viszont 202 házzal rendelkezett, ami azt jelenti, hogy egy házban átlagosan kicsit több mint 5 ember lakott, ugyanakkor a település területe kis mértékben nőtt és 5312 kataszteri hold lett.

A következő adatsor 1926-ból származik. A falu területe nem változott, lakossága és házainak száma valamelyest nőtt 1199 főre illetve 235 házra. (5,1 fő házanként). Az illetékes járásbíróság, telekkönyvi hivatal, adóhatóság és törvényszék Székesfehérváron, míg a legközelebbi távírda Polgárdiban volt. A nagy újdonság az 1898-as adatokhoz képest a posta és a vasút léte. A Fülén is áthaladó Budapest-Börgönd-Szabadbattyán-Taploca vasút vonalat 1898-ban nyitották meg, míg a postahivatal 1900. november 16-án kezdte meg működését, ezért nem szerepeltek az 1898-as helységnévtár adataiban.

Az 1933-as adatokban csak a lakosság enyhe mértékű csökkenését (az 1926-os 1199 főről 1163 főre), a házszám szintén enyhe növekedését (235-ről 253-ra) illetve a távírda a faluban történő megjelenését érdemes kiemelni, minden más adat változatlan. Az 1937-es adatokban érdekes módon csak a falu területét illetően történt változás, ami 5270 kataszteri holdra csökken, illetve megtudhatjuk, hogy a vasútállomás kb. 1 km-re van magától a falutól.

1944-re Füle terület ismét változott 5272 kh-ra nőtt. A lakosság szám a korábbi csökkenés után ismét nőtt 1307 főre, míg a házak száma csupán eggyel, 256-ra emelkedett Az illetékes pénzügyi szervek a törvényszék, a járásbíróság és az adóhivatal továbbra is Fehérváron üzemelt. A falunak továbbra is volt postája és távírdája. Ugyanakkor megtudhatjuk, hogy a legközelebbi csendőrőrs Polgárdiban volt.

1944 decembere és 1945 márciusa közt Füle is a hadszíntér részévé vált. A halotti anyakönyvek szerint 39 személy halt meg a harcok alatt és további kb. 50 ember fülei halt meg a székesfehérvári repülőtéren háborús közmunka végzés során. Ugyanakkor 1945 májusában csak 178 ház volt lakható és további 88 javítható állapotban. A bevetetlen területek nagysága igen jelentős illetve a bevetet területek is jelentékeny károkat szenvedtek a harci járművek, és a tüzérség illetve az elhelyezett aknák következtében.

Az 1952-es helységnévtár igen kevés adatot közöl, csupán azt tudjuk meg belőle, hogy a vasútállomás immár 1,5 km-re van a falutól, illetve, hogy ekkor már autóbuszjárat is érinttette Fülét. Az 1962-es adattár már sokkal bőbeszédűbb. 1139 lakos 286 házban élt és már mindenhol be volt vezetve a villany. A villany bevezetését azonban már korábban a két világháború közt megkezdték. Az adatok Füle részeire Sándorkára, Kölestelekre és Alsóhegyre is részletesen kitérnek. Sándorkán 38-an laktak 3 házban, alsóhegyen 16-an szintén 3 házban és Kölestelken 12-en 2 házban. Kölestelekre vonatkozóan még meg kell említeni, hogy ez volt a falu egyetlen rész ekkor mely vízvezetékkel rendelkezett, nem véletlenül, hiszen a mai 70-es út mellett elhelyezkedő vendéglő és környezete alkotja Kölestelket.

Az 1985-ös helységnévtár adatai több szempontból érdekesek. Egyrészt ekkora már megszűnt a járás beosztás, másrészt meg tudhatjuk belőle, hogy Füle egy nayközségi közös tanács tagja, melynek székelye Polgárdi, harmadrészt, itt már a terület mértékegységnek a hektárt alkalmazzák. Eszerint Füle területe 3032 hektár, ami nagyjából 5269 kh felel meg. A helységnévtár szerint Falut 1980-ban 1048-an lakták, tehát a népesség ismét csökkent, különösen Sándorkán ahol ekkor már csupán 5 lakos élt, illetve Kölestelken, ahol ekkor már egyáltalán nem volt állandó lakos.

2003-as helységnévtár alapján a lakosság 86,8%-a magát magyarnak 0,3%-a pedig németnek tartja, 53,1%-uk katolikus, 25,5%-uk református, 0,5%-uk evangélikus.

Nevezetességei 

• Római katolikus templom - Műemlék
• Római katolikus plébánia - Barokk stílusban épült
• Református templom - Épült késő klasszicista stílusban
• Sárréti Tájház

Jegyzetek 

Külső hivatkozások 

• Füle Önkormányzatának lapja
• Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (II. kötet). D-Gy. Doboka, erdélyi Fehér, Esztergom, Fejér, Fogaras, Gömör és Győr megye. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987. 321-443. oldal
• Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a hunyadiak korában. (III. kötet). Budapest, MTA, 1897.295-303, 328. oldal
• Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységlexikon. 1723-1918 között…Budapest,1989.
• Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4568-3
• Fejér megye /1773-1808/. Szerk.: Szazskóné Sin Aranka. Budapest, KSH Könyvtár és dokumentációs Szolgálat, 1987. (Magyarország történeti helységnévtára). 28. oldal
• Magyarország helységeinek 1773-nban készült hivatalos összeírása. Budapest, a magyar békeküldöttség, 1920. 189. oldal
• Vályi András: Magyar Országnak leírása. (I. kötet). Buda, 1796. 695. oldal
• Fejér megye. Szerk.: Kállay István, Kovacsics József. Budapest, KSH, 1998. (Magyarország történeti statisztikai helységnévtára, 13. kötet)
• Fényes Elek: Magyarország geograpfiai szótára